Cukorbetegség (diabetes mellitus)

A cukorbetegség krónikus betegség, melynek során a glukóz nem tárolódik vagy használódik fel energia formájában, hanem felgyülemlik a vérben. A cukorbetegség két változata az 1-es típus és a 2-es típus.

Mindkét típus tünetei a fehérje és zsír lebontásának zavarával is összefüggenek. Emellett a szívet, a vesét, a retinát és az idegrendszert tápláló apró erek gyakran károsodnak.

A cukorbetegek veszélyeztetettek szívbetegség, veseelégtelenség, lábfekély és vakság tekintetében, s gyakoriak a súlyos fertőzések; a cukorbeteg férfiak 40 százaléka impotenssé válik.

Tünetek

A jellemző tünetek közé tartoznak az alábbiak: 

• Polyuria - nagy mennyiségű, híg vizelet keletkezése napközben és éjszaka 
• Szomjúság - sokszor erős 
• Fáradtság 
• Súlyvesztés

A 2-es típusú diabétesz jelentkezése sokszor kevéssé nyilvánvaló, mint az 1-es típusé, ám első diagnosztizálásakor a betegek egy része arról számol be, hogy hónapok, sőt évek óta gyakori vizeléstől és szomjúságtól szenved. A nők eleinte külső nemi szerveik viszketését tapasztalhatják.

Súlyos esetben a beteg vércukorszintje nagyon magas, ami a zsír túlzott lebontása miatt életveszélyes ketoacidosist idézhet elő. A beteg lehelete acetonszagú. Kínozhatja hányinger, hányás, hasi fájdalom és zavartság. Kezeletlenül comatosussá válhat.

Okok

A diabetes mellitus okozója az inzulin hormon termelődésének elégtelensége vagy hatékonyságának csökkenése. Az inzulint a hasnyálmirigy béta-sejtjei termelik. Normális körülmények között kontrollálja a szénhidrát-metabolizmust, és szabályozza a vér glukózszintjét. A test minden sejtje függ az inzulintól, hiszen glukózzal, vagyis tápanyaggal és energiával látja el őket.

A cukorbetegség (diabétesz) csoportosítása

A diabetes mellitusnak 2 fő csoportja létezik: az inzulindependens diabetes mellitus (1-es típus) és a nem inzulindependens (2-es típus).

1-es típusú cukorbetegség (diabetes mellitus)

Autoimmun betegség, melyet genetikai és környezeti faktorok idéznek elő. A test immunrendszerének T-lymphocytái néhány év alatt elpusztítják a hasnyálmirigy béta-sejtjeit, s az inzulintermelés végül megszűnik. Az immunkárosodásban érintett a HLA gén, továbbá a diabétesz kockázatát jelző antitestek szintén jelen vannak a vérben.

Az 1-es típust vírusfertőzés is kiválthatja, melyre a szezonális fertőzések idején kerül sor. Ezek többek között az alábbiak: mumpsz, rubeola, coxsackie-vírus, cytomegalovírusok és retrovírusok, például HIV.

2-es típusú cukorbetegség (diabetes mellitus)

Leginkább a középkorú, túlsúlyos személyek érintettek. A 2-es típusú diabéteszben szenvedők termelnek némi inzulint, ám bizonyos esetekben ismeretlen okból a szövetek erre érzéketlenné válnak. Más esetekben az inzulintermelés csökkent vagy rendellenes. Egyesek genetikailag hajlamosak a 2-es típusú diabéteszre. Rizikófaktor a méhen belüli rossz tápanyagellátás, továbbá a túlsúlyosság.

Diagnózis

Egyértelmű diagnózis csak laboratóriumi vérvizsgálat révén állítható fel. A diagnózis biztos, ha az éhgyomri plazmaglukóz szintje 7,9 mmol/l vagy több. Ha a vizeletben glukóz található, akkor további vizsgálatra van szükség, hiszen nem szabadna jelen lennie; azonban ez még nem teszi biztossá a diagnózist.

A diagnózis általában a tüneteken (polyuria, szomjúság és súlyvesztés) alapszik, melyek 2-4 hét alatt alakulnak ki, ám néha az orvos diabéteszes kóma esetén találkozik először a beteggel.

Véletlenszerű diagnózis

Számos betegnél a diabétesz szűrővizsgálat során kerül diagnosztizálásra, míg mások csak akkor fordulnak orvoshoz, ha szövődmények -például myocardialis infarctus (szívroham), szembetegség vagy lábfekély - alakultak ki.

Kezelés

A kezelés célja a tünetek enyhítése és a hosszú távú szövődmények megelőzése a vércukorszint és a vérnyomás normális szinten tartása által. Az egészséges táplálkozás, a felesleges kilóktól való megszabadulás, a dohányzásról való leszokás és a rendszeres testmozgás egyaránt fontos.2-es típusú diabétesz esetén e lépések révén akár inzulin nélkül is kontrollálható a betegség.

Inzulinterápia

1-es típusú diabétesz esetén létfontosságú az élethosszig tartó, rendszeres inzulininjekciózás, de a 2-es típusú betegek egy része is inzulinra szorul. Az inzulin nem alkalmazható orálisan, az injekció azonban viszonylag fájdalommentes, s a betegek többsége megtanulja önmagát injekciózni. Sokan eldobható műanyag fecskendőt vagy előre megtöltött, többadagos injekciós tollat használnak. A dózis az étrend, az aktivitás, az általános egészségi állapot függvénye.

Szükségessé válhat a mennyiség módosítása, például fertőzés vagy terhesség esetén. A betegek többsége önmaga méri vércukorszintjét, s ennek megfelelően állítja be a dózist.

2-es típusú diabétesz esetén orális gyógyszerek válhatnak szükségessé: a szulfonilurea stimulálja az inzulinkiválasztást; a metformin a szövetek glukózfelvételét; az akarbóz pedig gátolja a komplex cukrok lebomlását a bélben.

Legújabb előrelépések

A hasnyálmirigy-transzplantáció még korai szakaszában jár. A cél bizonyos betegek esetén az inzulin-injekció szükségességének csökkentése vagy megszüntetése. A hosszú távú immunszupresszív terápia ez esetben alapvető fontosságú.

Prognózis

Az elmúlt 20 évben a cukorbetegek kilátásai jelentősen javultak, ám az 1-es típusú diabétesz esetén a halálozási ráta még mindig az átlagos népességnek mintegy ötszöröse. A 30 év alatti korban diagnosztizáltak legalább további 35 évig is élhetnek, s 60 százalékuk eléri a 60 éves kort. A betegek 25 százalékánál vesekárosodás lép fel. A veseelégtelenség gyakori halálok.

A 2-es típusú cukorbetegek kilátásait nehezebb megállapítani, mivel számos eset diagnosztizálatlan marad. A halálozási ráta azonban legalább 40 szalékkal növekszik. A leggyakoribb infarctus és a veseelégtelenség.