Magas vérnyomás

A fennálló magas vérnyomás (vagy hipertenzió) károsítja az artériákat, és több szervet is, például a vesét és a szívet. Ez a néma, alattomos betegség a szívbetegség, szívinfarktus és szélütés egyik fő kockázati tényezője.

Megléte a szélütés (stroke) kockázatát hatszorosára, a szívinfarktus kockázatát háromszorosára emeli! Az egészségügyi felvilágosítás, a szűrőprogramok segítenek a magas vérnyomás korai felismerésében. Ezek, valamint a fejlett kezelési módszerek jelentősen csökkenthetik a szélütés és szívizominfarktus előfordulási arányát.

A krónikus magas vérnyomás gyakori probléma; kezelése nagyon fontos, mivel jelentős mértékben fokozza a szélütés kialakulásának veszélyét.

Mindenkivel előfordulhat, hogy felszökik a vérnyomása. Egy nap leforgása alatt is változik, legalacsonyabb az éjszakai alvás idején, a reggeli felkelés után emelkedik, és legmagasabb értékét kora délelőtt folyamán éri el. Az emelkedéshez hozzájárulhat a stressz, idegeskedés, izgalmi állapotok és a fizikai aktivitás különféle formái.

Bár a normális vérnyomásértékekre többféle definíció létezik, a 120/80 Hgmm értéket tekinthetjük felnőtt esetén „normálértéknek". Az első érték a szisztolés nyomást jelzi, amikor a szív összehúzódik, a második a diasztolést, amikor pedig elernyed.

Tünetek és jelek

A magas vérnyomás egyik legnagyobb veszélye, hogy sokszor nem okoz tüneteket. Ezért ajánlatos rendszeres egészségügyi szűréseken részt venni, és meméretni vérnyomásunkat, legalább 1-2 évenként.

Mi számít magas vérnyomásnak?

Az orvosok egyetértenek abban, hogy a 140/90 Hgmm felett mért érték már magas vérnyomásnak számít. (Cukorbetegeknél ez az érték 130/80 Hgmm). Miután a vérnyomás ingadozik, a diagnózis felállításához legalább 3 mérést kell végezni egymás után.

Egyeseket már az orvos látványa is felizgat, és ettől felszökik a vérnyomásuk, ez az ún. „fehérköpeny-hipertónia" jelensége. Az ő vérnyomásuk objektív méréséhez dolgozták ki a hordozható, 24 órás vérnyomásmérőt, amely folyamatosan regisztrálja az értékeket egy napon keresztül.

A magas vérnyomás típusai

Három alaptípust különböztetünk meg:

1. Esszenciális vagy primer (elsődleges) magas vérnyomás — a hipertóniások mintegy 90%-a tartozik e csoportba. Ennek oka ismeretlen, sokféle kockázattal jár.

2. Szekunder, másodlagos hipertónia — az érintettek kb. 10%-ában egy más szervet érintő alapbetegség — pl. vesebetegség, hormonrendszeri betegség, szívbetegség, esetleg gyógyszerkölcsönhatás — áll fenn, és a hipertónia annak következménye.

3. Maligna (rosszindulatú) hipertónia —ritka típus, amikor olyan magasságokba szökik a vérnyomás, hogy kórházi kezelés szükséges.

Melyek a rizikótényezők?

A magas vérnyomás lehet genetikus, azaz családi eredetű, de számos más tényező is szerepet játszhat kialakulásában, néhány hasonló azokhoz, amelyek a szívbetegségek kockázatát is növelik.

Ezek a következő tényezők: 

• életkor (idősebb korban az artériák rugalmassága csökken, a merevebb erekben eleve magasabb lesz a vérnyomás);
• elhízás; 
• mértéktelen alkoholfogyasztás; 
• dohányzás; 
• sóban gazdag étrend.

A magas vérnyomás diagnózisa

Ha az orvos mérései szerint vérnyomásunk folyamatosan magasabb, előírhat néhány szakvizsgálatot is. A vizeletből tesztcsík segítségével megállapítható a fehérje jelenléte (ez vesebetegségre utal), vagy a cukor is kimutatható (cukorbetegségben), illetve vérmintából megállapítható a vese működésének zavara. A szemfenék vizsgálatával felmérhető az erek állapota, ami fontos, mert a magas vérnyomás károsítja a retina ereit. Vizsgálhatják még a társuló betegségeket, végezhetnek EKG-t és mellkasröntgent is.

A magas vérnyomás kezelése

A kezelés lehetőségei Az első a nem gyógyszeres kezelés.

Ezek: életmód-változtatások, így a túlsúly csökkentése, az alkoholfogyasztás mérséklése, a sófogyasztás csökkentése, a rendszeres mozgás és a dohányzás abbahagyása.

Számos orvos ajánlja az ún. biofeed-back-tréninget. Ez azt jelenti, hogy tudatosan befolyásoljuk idegállapotunkat, tehát akaratunk segítségével lazítunk, relaxálunk. Egy készülék jelzi vissza a pulzus, izomfeszülés és a stressz értékét, szintjét. Sokféle más relaxációs technika is létezik, a lényeg, hogy megtanuljuk figyelni testünk válaszait, és próbáljunk megfelelő lazítással (közvetve) a vérnyomásra is hatni.

Ha a gyógyszer nélküli kezelés és technikák nem segítenek eléggé, gyógyszereket kell alkalmazni a vérnyomás csökkentésére. Ez bizony életre szóló kezelést jelent! Sokféle gyógyszer alkalmas erre (antihipertenzív szerek), amelyek főbb csoportjai az alábbiak:

• tiazid típusú vizelethajtók, 
• béta-blokkolók, 
• ACE-gátló szerek, 
• kalcium-antagonisták, 
• alfa-gátló szerek.

Először sokan írnak fel a betegnek tiazid típusú vízhajtókat, vagy béta-blokkolókat. Cukorbetegek esetében jótékonyabb hatású az ACE-gátlók adása. Sok magas vérnyomás elleni szernek van mellékhatása, ezért a betegek húzódoznak a folyamatos gyógyszerszedéstől. Fontos tudnunk, hogy e szerek szedése és a vérnyomás-csökkentés közvetve a szélütés és a szívinfarktus ellen is véd! Ez különösen fontos cukorbetegeknél, akik sokkal érzékenyebbek a magas vérnyomás káros hatásaira.

Sokszor kombinációban (kettős, hármas kombinációban) adják a gyógyszereket. Az is elképzelhető, hogy többféle kombinációt ki kell próbálni, amíg elérjük az optimális vérnyomáscsökkentő hatást.

Terhességi magas vérnyomás

Terhes nőknél rendszeresen kell mérni a vérnyomást! A magas vérnyomás ugyanis két súlyos betegséget hozhat létre: eszméletvesztéssel járó rángógörcsöt (eklampsziát) és preeklampsziát. A várandósok körében mintegy 5-10%-ban fordulhat elő, és sajnos akár az életet veszélyeztető állapot is kialakulhat anyán és magzaton egyaránt. A kezeletlen kórképek görcsrohamokat és kómát okozhatnak. Mindkét kórkép oka valószínűleg a méhlepénnyel is összefüggésben van.

A vérnyomás mérése

A vérnyomás méréséhez ma az ún. szfigmomanométert használjuk, ill. az automata mérőket. A szfigmomanométer egy higanyos mérőoszlopból, és azzal összekötött felfújható mandzsettából áll. A vérnyomásértékeket Hgmm-ben (higanymilliméter) adjuk meg.

A vérnyomás két értékből tevődik össze, az első a szisztolés érték, ekkor a szív összehúzódik, ez jelzi a magasabb vérnyomásértéket; a második a diasztolés érték, amikor a szív elernyed, ekkor mérhető a kisebb vérnyomásérték.

A mandzsettát a felkarra tekerik, a fő artéria (arteria brachialis) fölé, felfújják, ettől leáll a kar keringése. Az orvos a hallgatóját az artéria könyökhajlatban levő pontjára helyezi, és figyeli a hangokat. Amint a mandzsettát fokozatosan leereszti, a vér átszalad az artérián, és örvényáramlása surrogó hangot ad, ez a szisztolés nyomásérték pontja. Az orvos észleli a hangok változását, és amikor az áramlás már normálissá válik, ez a hang elhalkul, és ekkor észlelhető a diasztolés nyomásérték pontja.