Rubeola (rózsahimlő)

A rubeola, más néven rózsahimlő semmilyen kapcsolatban nem áll a kanyaróval. Egy alapvetően enyhe vírusfertőzés, mely kiütést és lázat okoz.

A rubeola tünetei

A rubeola tünetei általában enyhék, s a fertőzés után 2-3 héttel jelentkeznek.

Jellemző tünetek: 

• Rózsaszín kiütések, melyek az arctól lefelé terjednek. Gyakran ez az első jele a betegségnek. Az esetek 50 százalékában megjelenik. Első nap a kanyaró kiütésére hasonlít, ám e betegséget nem kísérik influenzaszerű tünetek. Második nap a kiütések egybefolyóvá válnak (nagy területeken összeolvadnak), és élénk rózsaszínek lesznek. Harmadik napon általában eltűnnek.
• Megnagyobbodott nyirokcsomók - jellemzően a fülek mögött és tarkótájon
• Láz - gyermekek esetén enyhe. Felnőttek esetén fejfájással kísért magas láz alakulhat ki.

Ritkábban az alábbi tünetek is kifejlődhetnek:

• Arthralgia (ízületi fájdalom) -inkább a felnőtteket, elsősorban a nőket érinti, mint a gyermekeket
• Lépmegnagyobbodás 
• Conjunctivitis - kötőhártya-gyulladás
• Piros torok és köhögés.

Az egyének mintegy 10 nappal a kiütések megjelenése előtt és után fertőzőek.

Congenitalis rubeola

A rubeola általában ártalmatlan, azonban a terhesség első négy hónapjában katasztrofális következményekkel járhat. Congenitalis rubeola a magzatot érintheti - e szindrómához fejlődési rendellenességek társulnak.

A rubeola (rózsahimlő) okai

A rubeólavírus az alábbi jellemzőkkel bír: 

• Egyszálú RNS-vírus, mely a togavírusok családjába tartozik. Az RNS (ribonukleinsav) egy olyan örökítőanyag, mely hírvivőként szolgál, ebben az esetben információt szállít a vírus replikációjához. 
• Az ember az egyetlen befogadószervezet 
• Direkt kontaktus és a légutakból származó cseppek útján terjed egyik emberről a másikra
• A légutakban szaporodik, majd felszívódik a véráramba. A vérben elterjed a test különböző részeibe, igy a bőrbe is.
• A lappangási idő a kiütések megjelenéséig 14-21 nap.

Fertőzési ráta

Egy nem immunizált egyén mintegy 60 százalékos valószínűséggel fertőződik meg a betegséggel. Zárt közösségekben ez akár 100 százalékra is emelkedhet. A 4 és 10 év közötti nem immunizált gyermekek a legérintettebbek.

Diagnózis

A rubeóla diagnózisa során az orvos számos problémával találja szemben magát:

• A kiütés könnyen összetéveszthető más vírusfertőzésekkel, például a Coxsackie-vírussal és a Pfeiffer-féle mirigylázzal
• Nem létezik tipikus dingnosztikai jellemző. Még a nyaki nyirokcsomó megnagyobbodása sem bír klinikai jelentőséggel 
• Egyeseken egyáltalán nem alakulnak ki kiütések. Terhes nőknél vérvizsgálat útján, a megemelkedett antitestszint révén mutatható ki.

Megelőzés

A rubeola-védőoltás élő inaktivált vírust tartalmaz, ezért enyhe rubeola-szerű tüneteket hozhat létre. Az MMR- (kanyaró, mumpsz és rubeola) oltás részeként a 15 hónapos csecsemőket rutinszerűen beoltják. A vakcinát felajánlják minden olyan fogamzóképes korú nőnek is, akinek a rubeóla antitesttesztje negatív lett. 

Terhesség alatt

Teherbe esés előtt a nőknek tanácsos ellenőrizni a rubeolával szembeni védettségüket, illetve szükség esetén védőoltást alkalmazni. A szülés előtti szokványos vizsgálatok része a terhes nők rubeóla státuszának ellenőrzése.

Az alábbi körülmények fennállása esetén nem adható be az oltás: 

• Terhesség 
• Gyenge immunrendszer
• Allergia két nagyon ritkán használt antibiotikum, a neomicin és a polimixin valamelyikére.

Kezelés

Nem létezik speciális kezelés rubeola esetén, a kezelés tüneti.

A láz és az általános rossz közérzet az alábbiakkal enyhíthető:

• Sok folyadék fogyasztása
• Egyszerű fájdalomcsillapítók, például paracetamol szedése a kellemetlenségek és a láz csökkentése érdekében 
• A kötőhártya-gyulladás enyhítése szemfürdővel vagy antibiotikumos szemcseppel.

Congenitalis rubeola

A congenitalis rubeola azoknak a nőknek a csecsemőit érinti, akik a terhesség első trimeszterében kapcsolatba kerültek a rubeolával.

A congenitalis rubeola során a magzatot számos komoly és potenciálisan fatális állapot veszélyezteti.

A defektus típusa a magzat fertőzéskori korának függvénye.

Magzati defektusok

A csecsemők mintegy 16 százaléka esetén a születéskor súlyos elégtelenségek lépnek fel, amennyiben az anya a terhesség első trimeszterében megfertőződött.

Ezek közé tartoznak az alábbiak:

• Magzati halál vagy halvaszületés 
• Növekedési visszamaradottság
• Szemkárosodás, például retino-pathia (ideghártya-megbetegedés), micro-ophthalmia (alulfejlett szemek), szürkehályog és zöldhályog
• Szívfejlődési rendellenesség, például kamrai válaszfaldefektus
• Tüdőverőér-szűkület (az arteria pulmonaris szűkülete)
• Neuritis (ideggyulladás)
• Süketség
• Idegrendszer defektusa 
• Csontdefektus
• Thrombocytopeniás purpura (alacsony vérlemezkeszám)
• Hepatosplenomegalia (máj- és lépmegnagyobbodás)
• Hepatitis.

E rendellenességek általában többszörösek, amennyiben a fertőző kontaktusra a terhesség 10. hete előtt kerül sor, ilyen esetben 10-ből 9 csecsemő érintett.

A terhesség 10. és 16. hete között az arány 1:5 és 1:10 között mozog, míg a 16. hét után már ritkán alakulnak ki magzati defektusok.

Előfordulás gyakorisága és immunitás

Minden rubeolával kapcsolatba kerülő terhes nő esetén ellenőrizni kell, hogy a terhesség korai szakaszában rutinszerűen végzett vérvizsgálat immunitást mutatott-e ki. Amennyiben igen, akkor még közvetlen kontaktus esetén sincs ok az aggodalomra. A védettség teljes és élethosszig tartó.