Skarlát

A 19. században a skarlát volt a gyermekhalálozások leggyakoribb oka, ám 1965-re a betegség - talán a penicillin széles körű elterjedésének köszönhetően -gyakorlatilag megszűnt.

Az orvosilag scarlatinának nevezett betegség elsősorban iskoláskorú gyermekeknél fordul elő. Erősen fertőző, ám napjainkban szerencsére nagyon enyhe lefolyású. Gyakran olyannyira, hogy nem is kerül felismerésre.

A skarlát tünetei

A skarlát elsősorban a torok (a garat és a mandulák) fertőzése. Tünetei között fejfájás, magas testhőmérséklet, gyors pulzus, néha hányás és hastáji fájdalom szerepel. Lappangási ideje 2-4 nap.

A mindig jelen lévő mandulagyulladás mellett kiütések jelentkezhetnek a szájpadon, melyet enanthemának nevezünk: élénk-vörös foltok borítják el az egész garatot. A nyelv felszíne fehérré és lepedékessé változik, melyen át vörös végű papillák jelennek meg, amit gyakran „epernyelvnek" neveznek. Később a lepedék leválik, s a hátramaradt vörös papillás felszín „málnanyelvként" ismeretes.

Megnagyobbodott nyirokcsomók

A lép tapinthat, s általános lymphadenopathia (nyirokcsomó-duzzanat) jelentkezhet, különösen a nyakon, beleértve a mandulákat is.

A jellegzetes kiütés 24 órán belül megjelenik, eőször a mellkason, a nyakon és a karon, majd perifériásan terjed.

A kézen és a lábon általában nem fordul elő. A szimmetrikus, nem irritáló kiütések diffúz vörösséget alkotnak, melyet apró foltok tarkítanak. A kiütés az alhason, a háton, a hónaljban, a lágyékhajlatban és a belső combon intenzívebb.

Petechiák - pontszerű vérzések - alakulnak ki a könyök belsejének a bőrráncaiban, amit Pastia-féle vonalaknak nevezünk. Az arc kipirul, innen származik a betegség elnevezése.

A skarlát okai

A skarlátot a Streptococcus baktériumok egy erythrogén törzse, 90 százalékban a Lancefield A csoport okozza. A torkon, néha a genitális tractuson át jutaszervezetbe, de sebfertőzés vagy bőrsérülés után is jelentkezhet.

A baktériumok cseppfertőzéssel terjednek, ám olyan járvány is ismeretes, melynek során a fertőzés tejtermékekkel terjedt. Ha járvány tör ki egy bentlakásos iskolában vagy hasonlóan zárt közösségben, tanácsos kenetet tenyészteni.

Diagnózis

A skarlát diagnózisa a jellemző tüneteken alapul. Mivel a betegség okozója az A csoportos streptococcusok erythrogén toxinja, az ezen organizmusok tenyészetéből származó kis mennyiségű filtrátum bőrbe injekciózása reprodukálja a tüneteket. Ez lokális vörösséget vált ki. Az eljárást Dick-tesztnek nevezik (napjainkban használatos).

A torokkenetből kimutatható Streptococcus pyogenes, s diagnosztizálható a skarlát, ám ez ritkán szükséges.

A kiütéseket fontos megkülönböztetni a rubeolától, a kanyarótól, a roseola infantumtól és a gyógyszer okozta kiütésektől.

Kezelés

A betegség gyakran olyan enyhe lefolyású, hogy nem igényel kezelést. Ha azonban torokfájás és láz jelentkezik, érdemes 7-10 napig orális penicillint alkalmazni. Súlyos esetekben izomba adott penicillin használatos; az eritomicin alkalmazására pedig akkor kerül sor, ha a beteg penicillinérzékeny.

Használatos még antipiretikum (lázcsillapító gyógyszer), például aszpirin vagy paracetamol is, azonban ágynyugalom csak akkor szükséges, ha a gyermek igényli. A betegnek kb. egy hétig otthon kell maradnia, a fertőzött gyermek nem járhat iskolába.  

Prognózis

A fejlett országokban a betegség általában enyhe lefolyású, a szövődmények ritkák, s a gyermek egy hét alatt teljesen felépül. Szövődményként nephritis (vesegyulkidás) léphet fel, ám ez meglehetősen valószínűtlen.

Penicillinen kívül alapvetően nem igényel kezelést. A szövődmények közé egykor (a penicillin alkalmazása előtt) gennyes középfülyulladás, reumás láz és arthritis tartoztak, ám ezek a rejlett országokban napjainkbin fordulnak elő.

Előfordulás gyakorisága

Bár zárt környezetben, például bentlakásos iskolákban előfordulhatnak kisebb járványok, a betegség olyan enyhe lefolyású, hogy napjainkban ritkán diagnosztizálják. Gyakran akut mandulagyulladásként diagnosztizálják, mivel a kiütés átmeneti és gyorsan elmúló.