Vérmérgezés (szepszis)

Okai

Vérmérgezés (szepszis) akkor lép fel, ha egy fertőzés helyéről baktériumok kerülnek a véráramba, és ott elszaporodnak. Kialakulásának kockázata olyanok esetében a legnagyobb, akiknek a természetes védelmi rendszere valamilyen immunrendszeri betegség vagy az immunrendszer működését gátló gyógyszerek szedése következtében legyengült.

Súlyos égési sérülést szenvedett emberek, áttétes rákbetegek, fehérvérűségben vagy cukorbetegségben szenvedők szintén veszélyeztetettek.

A fertőzött tűt használó kábítószer-élvezők körében is gyakori.

A vérmérgezés tünetei

A vérmérgezés jelei a magas láz, hidegrázás, fejfájás, szapora légzés, esetenként bőrkiütés. A beteget haladéktalanul kórházba kell vinni. Sürgős ellátás híányában fennáll az úgynevezett szeptikus sokk kialakulásának veszélye, ami gyakran halált okoz.

Szeptikus sokk

Mialatt a baktériumok gyors ütemben szaporodnak a véráramban, a vérereket súlyosan károsító erős mérgeket, úgynevezett toxinokat termelnek. Ennek hatására folyadék kerül a véráramból a szövetekbe. Ha ennek következtében összeomlik a keringés, a vérnyomás hirtelen lezuhan, és a beteg sokkos állapotba kerül.

Ennek tünetei a gyenge, szapora pulzus és a sápadt, hűvös, nyirkos tapintású bőr. Mivel számos szerv vérellátás nélkül marad, súlyos károsodások lépnek fel.

Kezelése

A vérmérgezés és a szeptikus sokk esetében egyaránt sürgős orvosi ellátásra van szükség. A vérmérgezést intravénás antibiotikummal kezelik, amit glukózzal, sóval vagy mindkettővel kombinálnak. Az orvosok megpróbálják felderíteni és kezelni a fertőzés eredeti okát is.

Amennyiben a vérmérgezésből nem alakul ki szeptikus sokk, a betegek többsége felépül. A szeptikus sokk orvosi vészhelyzet. Elhárítására nagy adag antibiotikumot adnak a betegnek, és gyors infúzióval pótolják a folyadékveszteséget. Az esetek 60 százalékában az állapot halállal végződik.