Oszteopátia; lágy masszázs a gyógyulásért

A 9. század második felében az amerikai hadsereg orvosa, dr. Andrew Taylor Still felfedezte, hogy kizárólag manuális technikákkal is lehet betegséget gyógyítani, és tapasztalatait rendszerbe szedve létrehozott egy új terápiát — az oszteopátiát.

Dr. Still véleménye szerint az egészség a test vázrendszerének megfelelő működésétől függ. A mozgatórendszer tartja és védi az összes szervet, ezért jól kell funkcionálnia ahhoz, hogy a testszövetek, az agy és az idegrendszer egészségesek legyenek, a vérkeringés, a nyirok- és az emésztőrendszer hatékonyan működjön. Dr. Still szerint sok egészségügyi probléma hátterében a csont- és izomrendszer működési zavara húzódik meg, ami sérülés, lelki megrázkódtatás, rossz étrend, mozgásszegény életmód és rossz testtartás következménye lehet.

Az egyenes állás folyamatos terhelést jelent a csontozatnak, a gravitáció miatt nyomás nehezedik ,a csigolyákra és a porckorongokra. A manuális kezelés megszünteti a vázszerkezetben felhalmozódó feszültségeket, ezáltal javítja az egész vázrendszer működését; dr. Still véleménye szerint ez a kezelés helyreállítja az egész szervezet egészségi állapotát.

Napjainkban a legtöbb, konvencionális módszerekkel gyógyító orvos ismeri az oszteopátiát mint a legelfogadottabb alternatív gyógymódok egyikét.

Az oszteopátia nagyon hasznos a hát betegségeinek orvoslásánál: porckorongsérv, nyakfájás, „ostorcsapás" okozta fájdalom, a borda- és csigolyaközi ízületek elferdülése, isiász, krónikus izomfeszülés és a gerinc oldalirányú görbülete (scoliosis) — feltéve, ha a csigolyák nem deformálódtak el.

Van azonban néhány hátat érintő betegség, amely nem kezelhető oszteopátiával. Ilyenek az ízületi merevséget okozó csigolyagyulladás (spondylitis ankylopoetica), amikor az ínszalagok megkeményednek, és a csigolyák egymáshoz rögzülnek, továbbá a daganatos betegségek.

Az oszteopátiával kezelhető egyéb betegségek

A legtöbben azt hiszik, hogy kizárólag a hátat érintő betegségek gyógyíthatók oszteopátiával. Pedig alkalmazási területe ennél szélesebb. Például osteoarthritis (ízületi gyulladással járó csontbetegség) esetén az oszteopátia csökkenti a fájdalmat és az ízületi merevséget, növeli a mobilitást, jóllehet nem tudja megszüntetni a betegség következtében kialakuló ízületi deformitást. (Az oszteopátia nem alkalmas a reumatoid arthritis kezelésére.)

Az oszteopátiás kezelés segít olyan állapotok esetén, amelyek a mozgatórendszer problémái miatt rosszabbodnak, vagy am-lyeket ez utóbbiak idéznek elő. Ilyenek a PMS (menstruáció előtti tünetegyüttes), a kiújuló melléküreg-gyulladás, az asztma, a migrén és az izomfeszülés miatti fejfájás. Segíteni tud a sportsérülésből, az állandó megerőltetés okozta problémákból — állandó számítógép-, telefonhasználat, autóvezetés — vagy egyszerűen a rossz testtartásból származó problémák megszüntetésében.

Az oszteopátia gyógyszermentesen orvosolja a terhesség esetén gyakori hátfájást, amit a testsúlynövekedés és a testtartás meg-változása idéz elő, továbbá a gyomorégést és a székrekedést. A későbbi időszakban segíthet a szülés által előidézett mozgatórendszeri problémákon, mint pl. a stressz okozta inkontinencia.

Az első kezelés

Az első találkozás alkalmával az oszteopata felveszi a részletes anamnézist, rákérdez a beteg összes egészségi problémájára és arra, hogy ezek miként hatnak rá. Leülés, állás, járás közben megfigyeli a páciens testtartását, mozgását; figyelembe veszi az életmódját, milyen fizikai tevékenységeket szokott végezni.

Az ezt követő vizsgálat során az oszteopata a kezével végigtapintja az izmokat, ízületeket és kötőszöveteket, hogy felbecsülje a bennük kialakult feszültséget és merevséget, és megállapítja, hogy honnan ered a probléma. Majd megkéri a pácienst néhány mozdulatsor (előrehajlás, nyújtás) elvégzésére, hogy lássa, mennyire mozgékony és rugalmas, és kiderítse, a test mely részén van feszültség, gyengeség vagy sérülés.

Az oszteopatát szakképzettsége alkalmassá teszi az ortopédiai. neurológiai és vérkeringéssel kapcsolatos vizsgálatok elvégzésére. tehát előfordulhat, hogy a hát és az izmok vizsgálatán kívül ezekre is sor kerül. Lehet, hogy megméri a vérnyomást. ellenőrzi a beteg reflexeit, esetleg röntgenvizsgálatra, mágneses rezonancia-, vér- és vizeletvizsgálatra küldi.

Az oszteopátiában nincsenek bevált, standard kezelési eljárások az egyes betegségek gyógyítására, a terápia az adott személy problémájától függ. Az oszteopata sokféle technikát ismer, amelyek inkább lazításra és oldásra szolgálnak, nem pedig visszahelyezésre. Ilyenek az enyhe izom- és ínszalagnyújtások, az oszteopátiás szövetmasszázs.

Más problémák, például a ritmikus ízületmozgatások vagy gyors nyomások hatására az ízületek a helyükre kerülnek, és mozgástartományuk növekszik. Széleskörűen alkalmazzák a szelíd, feloldó technikákat, főként gyermekeknél és idősebb embereknél.

Az oszteopátiás beavatkozás néha kellemetlen, de soha nem lehet fájdalmas. A kezelés után egy-két napig a beteg kissé merevnek érzi az adott testrészt; ilyenkor a meleg vagy egy enyhe fájdalomcsillapító segít. Amíg a merevség el nem múlik, minden megerőltető testmozgás kerülendő.

Az első beszélgetés és kezelés kb. egy órát vesz igénybe, a továbbiak fél órát, de ez minden terapeutánál változó. Legalább 3-4 alkalomra van szükség ahhoz, hogy a javulás érzékelhető legyen.

Régóta tartó probléma esetén hatra vagy még ennél is többre. Néhány páciens ritkább időközönként megelőzés céljából továbbra is rendszeresen igénybe veszi a kezelést.

Az oszteopata javasolhat étrendi változtatásokat, relaxációs technikákat vagy otthon végezhető gyakorlatokat a rugalmasság növelésére és az izomfeszülés csökkentése érdekében.

Kraniális oszteopátia

Az oszteopátia egyik speciális ágát, a kraniális oszteopátiát az 1940-es években fejlesztették ki. A szakemberek azt állítják, hogy a koponya (cranium) összenyomódása és deformálódása egy szülés közbeni esemény vagy valamilyen sérülés, esetleg hosszú ideig tartó nyomás, feszítés következménye; mindezek egészségügyi problémákhoz vezethetnek, mivel befolyásolják az agygerincvelői folyadék (agyvíz) áramlását a koponyán és a gerincen belül. Ezek az oszteopaták képesek érzékelni ennek a folyadéknak a áramlását, az ún. kraniális ritmusos impulzust. A koponyacsontok kezelésével az agygerincvelői folyadék szabályos áramlása visszaállítható.

Ez a szelíd eljárás újszülötteknél, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt alkalmazható. Egész sor manuális technika áll rendelkezésre a diagnózis felállítására és a kezelésre. Jó hatású lehet táplálkozási nehézségek, kólika, bélgázképződés, alvási zavarok, fejfájás, fül-orr-gége problémák, asztma és viselkedési zavarok esetén. A kezelés szinte észrevehetetlen, lehet, hogy a páciens nem is érez mást, csak az oszteopata érintését. A feszültség oldódásával előfordulhat, hogy a kezelt személy meleget érez. Ez a gyógymód teljesen ellazítja az embert.

Az Alexander-módszer

A 19. század végén egy ausztráliai színész, Frederick Matthias Alexander kifejlesztett egy technikát, ami azon a tételen alapul, hogy ha a hétköznapi életben az ember kellően relaxált, akkor a természetes testtartással összefüggő reflexek lehetővé teszik, hogy erőfeszítés nélkül mozogjon. A kisgyerekeknél még megfigyelhető ez a képesség, de az élet során átélt fizikai, érzelmi és mentális stresszhatások izomfeszülést eredményeznek. Ez tompítja a reflexeket, és rossz, hibás testtartáshoz vezet.

Az Alexander-módszer tanárai megtanítják a természetes reflexekkel történő mozgást. Az első óra során a tanár megfigyeli a páciens mozgását, hogyan ül és áll. Azáltal, hogy az oktató kijavítja a testmozgást, a hétköznapi mozdulatokat, pl. a felállást, tudatosítja a páciensben annak mozgásmódját, és közelebbi kapcsolatba hozza őt a saját testével. A cél a rossz testtartás helyett jó reflexek kialakítása. A feszültség csökkentése és a helyes légzéstechnika révén az Alexander-módszer enyhíti a hátfájást, a fejfájást és a hiperventilációt.