A probiotikumok egészségünk őrei

A probiotikumok a környezetünkben élő ártalmatlan, sőt kifejezetten hasznos baktériumok, amelyek például természetes élelmiszerekben is előfordulnak, egyebek között az erjesztett tej-, gyümölcs- és egyéb ételkészítményekben (joghurt, kefir, savanyú káposzta, bor stb.).

A baktériumok a környezetből (levegő, nyál, tápanyag stb.), valamint az elfogyasztott táplálékkal kerülnek a szervezetbe, és a bélcsatornában, a légutakban, a nyálkahártyákon, valamint a bőrön telepednek meg.

Gyógyító baktériumok

A legtöbb vizsgálat a bélben élő bakteriális flóra hatásairól áll rendelkezésre. A bélrendszerben élő probiotikumok olyan nem patogén (azaz nem kórokozó) mikrobák, amelyek ott meghonosodva számtalan hasznos tevékenységet végeznek. Növekedésüket a táplálék-alkotórészek, az úgynevezett prebiotikumok segítik elő, amelyek ezenkívül védőhatást is kifejtenek a bélrendszerre.

A prebiotikumok az étel emészthetetlen alkotórészei: diétás rostok, nem felszívódó szénhidrátok, fehérjemolekula-láncok. A pro- és prebiotikumokat együtt szinbiotikumnak nevezik. Hatására a szervezetben lehetővé válik a táplálékból természetes módon bejutó, gyógyító hatású baktériumok koncentrált mennyiségének megtelepítése és elszaporítása.

Ideális körülmények

A probiotikumok száma igen nagy, terápiás felhasználhatóságuk azonban korlátozott. Ahhoz, hogy az adott mikro­organizmus megtapadjon a bélrendszerben, és ott gyógyhatást fejtsen ki, több feltételnek kell teljesülnie: a probiotikumoknak megfelelő számban, változatlan formában kell áthaladniuk a gyomron, azaz ellen kell állniuk mind a sósavnak, mind a fehérjebontásnak, majd a patkóbélben az epe- és hasnyálmirigy emésztő hatásának, és végül kötődniük kell a bélfali sejtek felszínéhez. Így a kívánt célnak megfelelően befolyásolhatják a bélrendszer adott bakteriális összetételét.

Sokféle kórokozó

Eddigi ismereteink szerint a méhen belüli életben fejlődő magzat csaknem steril körülmények között él. Az újszülött világra jövetelekor azonnal baktériumokban és egyéb kórokozókban gazdag külvilágba csöppen.

A környezet kórokozó-összetétele igen változatos. Függ az anya bőrén, hüvelyén megtelepedő bakétriumflórától, de függ a szülőszoba mikroklímájától (kórokozó-összetételétől), valamint azoktól is, akik a babát az első kritikus percekben körülveszik.

A születés utáni órákban az újszülött táplálkozni kezd, kedvező esetben anyatejjel. Az anyatejnek is van baktérium­flórája, és ezek a mikrobák segítenek kialakítani a bél immunológiai egyensúlyát. A baktériumok (kórokozók, „részben” kórokozók és ártalmatlanok) ugyanis már az első percekben megszállják a babát, megtelepednek a szájában, bélcsatornájában, bőrén, légútjaiban és vizeletelvezető rendszerében, tehát ellepik a nyálkahártyákat. A folyamat a természet egyik csodája. A szervezet ugyanis már ekkor tudja, hogy mi jó neki, és mintegy kiválasztja a sok millió kórokozó közül azokat, amelyek az adott nyálkahártya-felszínen védő hatást fejtenek ki, és egyúttal veszélytelenek is.

A harmónia részei

Ezek a baktériumok, probiotikumok ott megtelepednek, elszaporodnak, az adott szerv részeivé válnak, és aktív módon hozzájárulnak a korai, majd késői védekező- és anyagcsere-folyamatok alakulásához. Ezt a folyamatot a természettudomány kolonizációnak nevezi, és csak akkor vesszük észre, ha a rendszerben zavar, betegség következik be, azaz megbomlik a bakteriális harmónia.

Így válik a baktériumok e sajátos csoportja testünk részévé, telepesévé, őrévé. Kapcsolatunk a bennünk élő baktériumokkal életünk folyamán folyamatosan változik. Más csecsemőkorban, a szoptatás alatt, más a hozzátápláláskor, felnőttkorban viszonylag állandó, majd öregkorban a hátrányára változik.

Felborulhat az egyensúly

A szervezetben élő, testbarát probiotikus baktériumflóra 200-400 fajta törzsből származik, és egyénenként 40-50 típus dominál. Az összetételt a környezeti tényezőkön kívül a genetikai örökség, a táplálkozási szokások, a környezet, azaz a társadalmi, ökológiai hatások együttesen alakítják ki.

A baktériumflóra súlya több mint egy kiló, és állandó összetételének megőrzésére törekszik. Ezt számos tényező veszélyezteti: a bőrünket érő környezeti ártalmak, vegyhatást befolyásoló anyagok, a túlzott vagy éppen elhanyagolt tisztálkodási szokások, valamint fertőzések, a kórokozó baktériumok túlsúlya.

Korunk társadalmi szokásai mind a harmonikus állapot ellen hatnak, hiszen a környezet baktérium-összetétele állandóan változik, a külvilág szennyezettségi foka, a vegyszerek használata ugrásszerűen nő.

Magunk is gyakran utazunk, és idegen tájak ismeretlen kórokozóival találkozunk. Gondoljunk csak a lenyelt táplálékra (életünk folyamán mintegy hatvan tonna táplálékot fogyasztunk!): ma már a legkülönbözőbb földrajzi helyekről származnak, és magukkal hozzák az ottani környezeti adottságokat. Tehát saját baktériumflóránkat számtalan veszély fenyegeti. E hatások ellen hat csecsemőkorban a szoptatás, később pedig az okosan megválasztott táplálkozás és életmód.

Terápiás haszon

Végül is mi a probiotikumok terápiás haszna? Ez a kérdés viszonylag röviden megválaszolható: a bélflóra állandóságának megőrzése, következményes immunvédelem, és ebből adódóan az egészségvédő, megelőző és számos esetben a klinikai gyógyhatás. A probiotikumok védik a bélfalat, képesek stabilizálni a bélflórát, meggátolni a kórokozók elszaporodását, bejutását a szervezetbe, valamint serkentik a hatásukra bekövetkező optimális immunválaszt.

A nagyszámú probiotikum közül a lactobacillus, bifidobaktérium, a sacharomyces, E. coli család meghatározott törzseinek hatása igazolt, valamint kimutatták, hogy egy spórás baktérium, a B. Clausii, képes előmozdítani az előző mikrobák szaporodását.

Kedvező hatások

A klinikai hatások közül ma már bizonyított tény az akut hasmenés gyógyítása és megelőzése, valamint az antibiotikus terápia utáni bélártalom kivédése. Biztatók az allergiás és az autoimmun betegségekben elért hatások is, de egyéb gyakori anyagcsere-rendellenességekben, így a tejcukor-felszívódási zavar és a koleszterin-anyagcsere rendezésében is kedvezők a tapasztalatok.

A probiotikumok enyhítik a székrekedést, vitaminokat termelnek (B-, K-vitamint, folsavat), és gátolják egyes daganatféleségek kifejlődését is.

Napjaink probiotikus kutatása szerteágazó. További, nagyszámú, megalapozott statisztikai adatra, klinikai tapasztalatgyűjtésre, valamint újabb, biztonságos törzsek felkutatására van szükség.

Így válik valóra Mecsnyikov professzor álma, aki a múlt század végén a probiotikumok alkalmazástól az élet meghosszabbodását és a tartós egészséget remélte. Addig is a megfelelő csecsemőtáplálással, a rendelkezésünkre álló gyógyszer- és élelmiszeripari készítmények segítségével őrködjünk bélflóránk, jó közérzetünk és egészségünk felett.